Kézhez kaptam a napokban egy Viltrox 85mm FE AF 85mm F1.4 PRO objektívet egy Sony A7 III vázzal. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy mit írjak vagy ne írjak az objektívvel kapcsolatban, de az igazat megvallva kicsit bajban vagyok. Szóval az van, hogy a 85mm az egyik kedvenc gyújtótávolságom, mert ott már szépen lehet detaileket fotózni, a bokeh szép krémes tud lenni, nem kell 12km távolságra elmászni a témától, gyorsak jellemzően, és hát sokszor bizony cserébe nem könnyűek.
Felkészültem rá, hogy nem gyári Sony objektív, valószínűleg huntolni fog az AF, vagy valami nem fog vele klappolni, sőt kis mocsok módjára direkt kerestem a hibáit ebben az egy hétben, de a lényeget megtartom későbbre.
Több tesztet is végeztem az objektívvel, de elsősorban felhasználói szintű dolgokra voltam kíváncsi, azaz mit mutat a gyakorlat, milyen vele dolgozni, mennyire komfortos, mennyire vesz meg kilóra, mennyire bíznék rá egy komoly fizetős munkát. A szempontok között ezek szerepeltek, egészen addig amíg nem kezdtem el vele fotózni és valami egészen más fogalmazódott meg bennem. Bevallom töredelmesen, hogy előre nem nagyon néztem utána az objektívnek, mert (ez lesz a bullshit) azt akartam megtapasztalni, hogy milyen is, amikor kézbe veszed az obit.
Nyilván ez kamu, de mi az igazság?
Két dolog is benne van a pakliban, az egyik,hogy baromira nem volt időm a sok munka mellett, örültem, hogy össze tudtuk hozni a dolgot, és el tudtam érte menni egy “szép” vasárnap délelőtt
(akkor még ködös idő volt, csak jelzem, hogy miért az idézőjel), a másik pedig az, hogy akkor azt gondoltam, majd utólag úgyis csinálok egy alapos tesztet, nyomtatok külön tesztlapokat és jól “megkínzom”.
Na, itt térjünk vissza a korábbi gondolatmenetre, hogy miért is nem ilyen lesz ez a cikk. Szóval az van, hogy a portré fotózás első cirka 4,5 perce után rájöttem, hogy teljesen felesleges tesztelgetni az objektívet, mert jó. Mert tényleg jó az obi és méltó a PRO jelzőre. Persze, most nézek róla még plusz tartalmakat, fogok is jönni adatokkal. Na nézzük mit is tapasztaltam.
Kezdjük kívülről, külcsín
Az objektív kívülről elég meggyőző, fém házban van, por és nedvességálló (én nem toltam be vizes/ saras hard környezetbe), de a használata után gyakorlatilag egy másodpercig sem kételkedek abban, amit a gyártó ebben a kategóriában ígér, mert az van, hogy piszok jó cucc. Ha még Sony rendszeren lennék, akkor fixen lenne egy ilyenem. Lehet végig próbálom a sort majd később, hogy kiderüljön a többi is tudja-e azt, amit ez.
A frontlencsén van egy többrétegű HD Nano bevonat, ami jól vizsgázott a szennyeződésekkel kapcsolatban is, mert amikor átvettem, letakarítottam egy aktívszenes tollal, és szánt szándékkal nem pucolgattam. Jelentem, hogy 1 hét alatt (táska ki, táska be, kupak le, kupak fel…stb.) után sem kell takarítani, mert zseni ahogy taszítja a zsírt és a port. Az 1 hét alatt kb. 1000-1200 expot raktam bele, szóval ténylegesen volt használva, nem csak a polcon porosodott.
Az objektíven van több beállítási lehetőség, van egy AF/MF kapcsoló (alap ma már), van egy Click kapcsoló (kifejtem mindjárt), egy fókuszállító gyűrű, egy blendevezérlő gyűrű és egy FN gomb, amire azt programozol, amit akarsz.
A fókuszállítás elektronikusan történik (focus-by-wire), viszont! Nagyon szépen működik az elektronika, nem döcög, nem röcög, nem kínlódik, csak megy királyul. A nagy izgalom nem ebben van, hanem a Click rendszerben. A Click rendszer lényege, hogy amikor leváltod automata blendeállítás módról az objektívet, lehetőséged van manuálisan állítani a blendét, nem is akárhogy. A Click-nek köszönhetően tudok állítani klikkesen, ami azt jelenti, hogy a fix értékek, amik fel vannak rajzolva az objektívre, egy klikk hang kíséretében kerülnek a helyükre. Így gyakorlatilag nem kell levenned a szemedről a vázat, hanem tudod, hogy hol tartasz, tudod, hogy mennyit klikkeltél. A másik izgalmas felhasználása, az pedig a klikk nélküli állítás, ami sokkal izgalmasabb mondjuk a filmesek számára, hiszen akár egy follow focus segítségével folyamatosan tudják állítani a blendét az aktuális helyzettől függően. Ez mondjuk jólehet olyan jelenet váltásnál, ahol a felvétel nem szakad meg, nincs vágás, de közben változnak a fényviszonyok, mondjuk kintről bekerül a kamera egy belső térbe, és a dramaturg/ kép megkívánja a blendevezérlést. Fontos információ, hogy nem fokozatmentes, hanem a lamellák „beugranak” a megadott pozícióba, tehát nem olyan, mint egy manuális objektívnél, de lényegesen szebben jár, mint néhány más objektívnél, ahol van ilyen opció.
A gyakorlati haszna szerintem kijöhet a Click funkciónak éjszakai természet fotózásnál (pl.: Astro), vagy stúdió portré esetében, de adott esetben stúdiós forgatásnál is jól jöhet. A lényeg, ha fixen van klikkelve, akkor nem tudja a váz elállítani, innentől pedig rád bízom, hogy mikor és hogyan tudod felülbírálni a vasat, amin éppen használod.
Tapintás, avagy fingerporn
Ami elsőre feltűnik a masszív felépítés, olyan igazi igásló pacekja van, amikor megfogod, érzed, hogy nem fog cserben hagyni. A build quality meglepően jó, illesztések nagyon szépek, nem recseg, nem klaffog, és nem hüppög úgy, mint a mostani nyugati prémium autók bele 30-40MFt-ért, hanem tart, feszes, robosztus, és még kecses is a maga módján. Hihetetlen, hogy mennyivel kisebb, mint egy Sigma ART 85mm, és ez az előny ki is jön a munkában. Szóval nem egy klaffogó valamit fogsz venni, hanem egy minőségi eszközt, ami szinte „borotválni” is tud.
De még mindig maradjunk a külsőnél, mert azért csak addig mentem, míg nem találtam egy dolgot, amiben bele tudok kötni, hiszen csak Magyarok vagyunk, ez valahogy a vérünkben van. Szóval van olyan része, ami meglepő volt és nem pozitív értelemben. Az a külső bevonat/ festés. Nagyon szép, nagyon jó a tapintása, eszméletlen jó megfogni, tényleg ilyen finom és kecses, de amikor úgy érsz hozzá, akkor csíkokat húzol rajta. Persze, ha letörlöd az ujjaddal akkor eltűnik. Amikor felraktam a vázra, a körmöm teteje össze csíkozta, rendesen megijedtem mikor észrevettem, gondoltam is magamban, hogy milyen rohadt béna vagyok, nincs 1 órája, hogy elhoztam az üzletből azt már lekarcoltam. Persze kiderült, hogy ez nem így van és simán le tudod törölni róla, csak elsőre ilyen kis ijesztgetős a dolog. Szóval, ha extrém elvárásaid vannak minden tekintetben, akkor jó, ha tudsz róla, így nem fog meglepetésként érni a dolog. Előfordulhat, hogy az extrém hideg miatt volt ilyen, nem tudom. Sikerült egy nappali -7 fokban dolgozni vele, mondjuk a vasat nem zavarta, nem úgy, mint az ujjaimat. Azt hittem 1 óra után letörnek a helyükről.
Azt gondolom, hogy a Viltrox ha belül ennyire összerakta ezt az obit, akkor kívül a bevonat is talán tartós lesz. Még egy meglepő dolog van, de ez nem hiba. Ugyan nincs képstabilizátor az objektívben, de van benne egy lebegő lencse, aminek elég fura hangja van, természetesen ez csak addig van így, amíg nem kap “áramot”, aztán azonnal befeszül a megfelelő helyre és megszűnik a hang teljes mértékben.
Menjünk bele, belbecs
Összeszedem ezt a blokkot kicsit tematikusabban, nem akarom elnyújtani a cikket a végletekig, na meg az is lehet, hogy már nem bírjátok ezt a sok szövegelést.
Felépítés
15 elem 11 csoportban került kialakításra. Ez az optikai kialakítás kivételes élességet biztosít, kiváló koma-vezérléssel.
9 nagy törésmutatójú lencse ötvözi a kiváló képminőséget és a kompakt kialakítást egyben.
A 3 ED lencse hatékonyan csökkenti a kromatikus aberrációt, valósan, nem csak ígérik, egyik képen se jött elő.
Az 1UA (Ultra-Precision Aspherical Lens) lencse hatékonyan minimalizálja az optikai aberrációkat, csökkenti a hagymakarikákat és javítja a képminőséget.
A HD Nano többrétegű bevonat hatékonyan csökkenti a szellemképet és a tükröződést.
Ezt ígéri a gyártó és valósak is az állítások, az én szubjektív tesztem alapján is. Nincs aberráció, szellemképnek, jelentős optikai hibáknak nyoma sincs. Persze, mint tudjuk 100%-ban tökéletes objektív nem létezik.
Közelpont
A gyártó gyári adatként 0,79m-t adott meg, ami nem teljesen pontos, mert a nálam lévő példány, közelpontja inkább 81cm körül van, ami nem sok eltérés, de ha már mérünk, legyünk pontosak. Hozzáteszem, hogy a közel ponton hajlamos volt arra az A7 III-al, hogy huntoljon az AF, de csak akkor, ha direkt szívattam és valami alacsony kontraszttal rendelkező dolgot tettem oda, mondjuk egy fehér tubussal rendelkező kozmetikai krémet, amin fehéres betűk vannak. Mondjuk szemmel is nehéz rá fókuszálni olyan a termék, szóval ezt ne teljesen az objektív számlájára írjuk, inkább a marketingeseknek, akik ezt a csomagolást tervezték, de térjünk is rá a következő témára, ami az:
Autofocus
Itt ért a legnagyobb meglepetés, mert nagyon nehezen tudtam térdre kényszeríteni, illetve leginkább sehogy. Szóval az van, hogy piszok jó benne az autófókusz, fogja a mozgó tárgyat, nem engedi a szemet sem, gyorsan mozgó dolgoknál is jól vizsgázott, sőt akkor is, amikor csak egy felém szaladó kutyára random rárántottam a vázat és sorozatban lőttem, gyakorlatilag a 10-12 képből mindegyiken ott volt a fókusz, 1 olyan kép van, ahol pár millimétert tévedett.
Hozzáteszem kevesen fotóznak így, mármint ilyen rángatózva, fél kézből a géppel, mint egy félhülye, akinek fülig ér a szája, hogy nem lehet hibázni ezzel az objektívvel. Persze, azért sikerült találnom olyan szituációt amikor ment a huntolás, de mondjuk úgy, hogy közel sem kapott optimális feltételeket (nem véletlenül). Napfénnyel szemben szabadtéren, egy Macbook billentyűjének közepére fókuszálva, folyamatosan gépelő ujjak között kellett az AF-nek dolgoznia, 1.4-es rekeszen, mindezt megspékelve úgy, hogy az objektív virtuális vízszintes tengelypontja majdnem egy síkban volt a Macbook-al. Na, itt elvérzett, de az 1000-1200 készített képből itt ment a tétovázás a részéről. Persze, amikor egy 3-5 cm-ert emeltem a vázat, helyreállt a rendszer, és megfogta az AF, amit kellett. Azt nem tudom, hogy egy gyári Sony is ezt tenné vagy sem, nem volt lehetőségem ezt kipróbálni. Szóval aki fél az AF miatt, az ne tegye, mert élete képe szerintem nem ezen fog múlni.
Élesség
Az elkészült képek olyanok, mint egy vizuális orgia, pöpec. Éles, karcol, ott ahol kell, kellően lágy, de ha azt akarod, hogy borotváljon, akkor azt is tudja. Hasít, mint a Gillette, tényleg. Nem tudtam belekötni abba, hogy nem elég éles, pedig imádom a Sigma ART obikat, mert azok is olyanok, mint egy japán szamuráj kard, ha nem figyelsz oda, akkor kiborotválja a retinád. Eléggé pixelpeeper vagyok, szeretem megnézni 100-500% nagyításon, amit csináltam, de még ott is azt kell mondanom, hogy jóformán hozza azt, mint a gyári prémium Sony, sőt. De ne rohanjunk ennyire előre.
Kutattam a neten kicsit a témában, és ide rakok egy érdekes kis szösszenetet. Itt egy videó, amit nem gyártottam le saját magam, mert ez perfektül ábrázolja, amiről beszélek, bár ez egy Z bajonettes verzió, de nem hiszem, hogy nagy különbség lenne ezek között teljesítményben.
Itt egy másik érdekes kis ábra az élesség kapcsán. Kijelenthető, hogy elég éles ez az objektív, és nyitott rekeszen is nagyon szépen teljesít. Az alábbi informális tesztábrán jól látható, mennyit javul az élesség f/5.6-ra rekeszelve.
Már f/1.4-en is teljesen rendben van. f/2-nél éles a kép közepe, f/2.8-4-nél pedig a sarkok is élessé válnak. Valószínűleg a legtöbben portrézásra fogják használni, és f/1.4-en a portrék kifejezetten jól néznek ki ezzel az objektívvel. Már az első képtől kezdve nagyon tetszett az objektív részletmegjelenítése, gyakorlatilag bármely rekeszértéken hozza azt a szintet, amit egy PRO objektívnek tudnia kell.
Bokeh
A másik fétisem az objektívekkel kapcsolatban a bokeh, annak a rajzolata és felépítése. A portréobjektívek sorsa nagyrészt a bokeh minőségén múlik, ezért kíváncsi voltam, hogyan teljesít ez az objektív kültéri helyzetekben, összetettebb háttér-elmosással. Őszintén szólva: kifejezetten jól néz ki.
Csináltam saját képeket, de már csak most írás közben vettem észre, hogy amit felraktam UV szűrőt az objektívre nem volt elég tiszta, mert a bokeh vizsgálatnál látszik a kosz rajta (normál képen nyoma sincs), így kerestem képeket a neten, amik, ezzel készültek.
Ennek az objektívnek, szerintem egyetlen apró bokeh-hibája van: nagyon erős, pontszerű fényforrásoknál megjelenik némi „hagymakarika” (onion ring) effektus a képeken, amikor a bokeh-t vizsgálod. Ennek szemléltetésére nézzünk egy életlen városi fényeket ábrázoló képet.
Minél erősebb a fényforrás, annál hangsúlyosabb ez a jelenség. Ugyanakkor eddig csak mesterséges pontfényeknél találkoztam vele, más fénytípusoknál egyáltalán nem, és még, amikor meg is jelenik, akkor sem különösebben zavaró, szóval baromira belefér, szerintem. Aki meg ilyen pixelfétises, mint én, amikor elkap a gépszíj, az nézegesse a kép művészeti tartalmát, attól majd megnyugszik, vagy valami ilyesmi. Ettől függetlenül érdemes nyilván számolni vele, mert ha épület méretre fotózol, ott kijöhet ez a dolog.
Vignettálás és torzítás
Mivel az objektív már 2.8-on gyakorlatilag nem vignettál, nem csináltam mélyebb teszteket, mert nem láttam értelmét a dolognak, de iderakok egy képet, ami szemlélteti, hogy miről beszélek:
A torzítás ezen a tartományon egyébként sem jelentős, de azért megnéztem ezt is, csatolok erről is egy képet:
+1 feature
Az objektív FW frissítése egy USB-C porton keresztül történik (ennél a modell-nél MAC/PC szoftver szükséges), nem kell külön dokkoló, vagy valami extra szerviz program, ezt ügyesen elrejtették a bajonettzárnál. Emiatt egy hatalmas pont a mérnököknek, kreatív, vevőközpontú megoldás, szép munka. Mutatom képen, hogy hogyan oldották meg:
Összbenyomás, ítélet - az utolsó szó jogán
Nagyon megszerettem a Viltrox 85mm f/1.4 PRO objektívet. Élmény vele f/1.4-en is fotózni, és a selymes bokeh miatt portrézásra kifejezetten jól használható, sőt. Ha nincs rendes portré objektíved, akkor ajánlom ezt sokkal inkább, mint a gyári 1.8-ast mondjuk, mert a kettő kanyarban sincs egymáshoz képest. Az élessége lenyűgöző, és külön öröm, hogy időjárásálló kivitelű, igazi prémium cucc, jó vele dolgozni.
Sokan aggódhatnak a tömege miatt, mert hogy cca 800gr, de a Sony FE 85/1.4 GM is 820gr, míg egy Sigma ART 85/ F1.4 pedig Canon EF bajonettel 1240gr, azaz majd 50%-al nehezebb, na az szívás.
Komfortos ebben a méretben a súlyeloszlás is, jó vele dolgozni, nem akar orra bukni a gép folyamatosan, nem az van, hogy kapaszkodni kell bele folyamatosan, mint egy Sigmába. Ezen felül az ára sem egy elhanyagolható tényező, hiszen a gyári objektíveknek majd a harmadába kerül újonnan, garanciával, ami azért nagyon nem mindegy. Ergo 1db gyári Sony objektív árából megvan 2-3db Viltrox PRO és bizton állíthatom, hogy boldog leszel vele, akár hobbi, akár munkáról van szó.
Én egy 10-es skálán 9,4 pontot adok ennek az objektívnek, próbáld ki!
Eclipse